Vendégkönyvünk

Tisztelt Ackermann család! Pár éve olvastam először az esetről, aztán pár napja az évforduló kapcsán írt róla az egyik hírportál, így ismét eszembe jutott. Sajnos ez a történet teljesen érthetetlen, hogyan tud egy ember nyomtalanul eltűnni Budapesten? Főleg péntek este, amikor rengetegen jönnek mennek a szórakozóhelyekre egészen késő estig, hajnalig. Én ezt teljesen hihetetlennek tartom, hogy senki nem látta volna, ha a móló környékén történt volna valami, összeszólalkozás, dulakodás, baleset, bármi. És nem jelentkezett senki a következő hónapokban, években, látva a plakátokat, cikkeket, interjúkat. Azt is furcsának tartom, hogy senki nem jelentkezett azzal sem, hogy legalább látta a társaságot a Margit-szigeten, valami támpontot adva, a viselkedésüket jellemezve. Nehezen hiszem el, hogy jó időben, péntek délután, egy ilyen forgalmas helyen abból a több száz emberből, aki láthatta őket, senki nem olvasott az ügyről, nem jelentkezett, nem írt legalább egy kommentet. Ha lemaradt volna a társaságtól, ahogy állítják, mert mondjuk nem akart tovább velük lenni vagy rosszul érezte magát, miért kezdett volna el kóborolni a szigeten, miért nem indult haza? Ha annyira rosszul volt, hogy nem tudott tájékozódni sem, miért nem kért segítséget a járókelőktől, főleg hogy állítólag valakik fel is ajánlották neki? Egyetemista koromban voltam olyan részeg nem egyszer, hogy szó nélkül ott hagytam a társaságomat, mert éreztem hogy nem bírnám tovább és vissza kell mennem a koliba, aztán elkezdtem bolyongani a városban késő este, de annyi mindig volt bennem, hogy ha jött szembe valaki, megkérdezzem merre kell menni hogy a kolihoz érjek. Itt nekem valami nagyon sántít, vagy nem is a Margitszigeten voltak, csak később vitte oda valaki a Dávid cuccait elterelésként, vagy tényleg szándékosan tett valamit...