Üdvözlünk mindenkit megújult vendégkönyvünk oldalán.
Várjuk látogatóink véleményét, meglátásait, tanácsait, hozzászólásait.
Reméljük olyan is lesz köztük amivel eljutunk Dávidhoz.
A bejegyzések ezentúl, 1-2 imposztor miatt, moderálás után lesznek láthatók.
Esetenként előfordulhat késés, mivel nem állandóan vagyunk gép előtt.
Elnézést kérünk mindenkitől.
Köszönjük!
Az alábbi gombra kattintva tudsz írni Vendégkönyvünkbe.
Nem hiszem, hogy releváns információ lenne az, hogy Dávid azon az estén kívül füvezett, vagy sem. Esetleg annyiban, hogy mennyire bírta a szervezete a könnyű drogokat, de ehhez semmi közünk sincs. Én vele egykorú vagyok. Akkoriban mindenki kijárt “alapozni” a lakóhelyéhez közeleső vízparthoz vagy a parkokba mulatozni. Ettől nem lettünk rossz emberek. A generációm nagy része mára már családanya/apa, stabil munkahellyel. Dávidtól ezt lehetőséget egyszerűen elvették.
Abban viszont egyetértek az előttem hozzászólókkal, hogy a társaságtól óriási nagy felelőtlenség volt otthagyni. A későbbiekben annyi gerince nem volt egyiküknek sem, hogy elmondják a teljes igazságot. Ezt senki nem érdemli meg.
Én úgy gondolom a furgonos sztori hazugság, de még azt sem biztos, hogy a Gödöllői egyetemisták biztosan Dávidot látták aznap este.
Nem tudom milyen érzés lehet elveszteni egy gyermeket. Én az örökbefogadottak jogán élve kerestem a vérszerinti szüleim és testvéreim. A gyámhatóság alulfizetett, kiégett alkalmazottjai a fülük botját sem voltak hajlandóak mozdítani, végül a saját nyomozásom vezetett el a családomhoz. Ez persze nem ugyanaz az élethelyzet, de nagyon rosszul esett megtapasztalni, hogy mennyire nem figyelnek az emberek egymásra.
Nagyon remélem, hogy a család megtudja az igazságot és megleli a békéjét!